Összegzés

Zökkenőmentes társadalmi változás csak akkor jöhet létre, ha két fontos tényező találkozik. Először is, az emberi értékrendszer, amely a hiedelmeinket tartalmazza, tanulás és alapos önelemzés révén felülvizsgálatra szorul. Másodszor, a megújult értékrendszerünknek támogatnia kell a minket körülvevő környezetet. Az emberi viselkedést az egyén értékrendszere és környezete közti kölcsönhatás határozza meg.

Például, a mi kultúránkban az "etika" valójában rang kérdése. A mi társadalmi rendszerünk a versenyt és az önérdeket jutalmazza. Ez a hozzáállás nem csak abnormális viselkedéshez vezet, hanem egyenesen megteremti azt. A KORRUPCIÓ a norma, és a legtöbb ember nem vesz róla tudomást, mert a társadalom támogatja és jogosnak véli.

A dolgokat eképpen értelmezve, arra a téves következtetésre jutunk, hogy vannak emberek akiket "korrupt"-nak ítélünk, míg mindenki más "jó". Ez az ősrégi "mi és ők" világkép, amelynek nincs tapasztalati (empirikus) alapja.

Manapság sok ember emleget egy "Új Világrend"-et, "New Wold Order"-t, miszerint van egy elit csoport, akik már régóta próbálják a világuralmat megszerezni, és sokféleképpen manipulálják a társadalmunkat, céljaik elérése érdekében.

Természetesen ez bizonyos fokig igaz.

A figyelmünket az kerüli el, hogy ez a "csoport" egyáltalán nem egy "csoport". Ez egy tendencia.

Ha kiiktatnánk minden embert, akik a világ irányításával vannak elfoglalva, egyszerűen csak idő kérdése lenne, hogy mikor lépne helyükre egy másik csoport ugyanezekért a célokért küzdve. Ezért nem az egyes emberek vagy csoportok okozzák a problémát. Hanem tulajdonképpen azok a kondíciók, amiket az egyén megszokott és betanult magának. Természetesen sokan vitatják ez a nézőpontot, egy valóságtól elszakadt elképzeléssel megtámogatva, miszerint az "emberi természet" az, ami a versengést okozza, mivel uralkodásra vágyik. Ezt a tények nem támasztják alá. A valóságban, mi majdnem tiszta lappal születünk és a környezetünk alakítja ki, hogy kik vagyunk és hogyan viselkedünk.

Ezért, ha IGAZI változást akarunk, akkor kevesebb időt kell töltenünk beteg társadalmi rendszerünk termékei ellen harcolva és többet a probléma gyökerének a megváltoztatására tett kísérletekkel. Bár eképpen gondolkodni nehéz lehet és reménytelennek tűnhet, de ez az egyetlen módja annak, hogy jobbá tegyük világunkat.

 Megpróbálhatjuk a hűtő alól előbújó hangyákat agyontaposni, de mindaddig jönni fognak, míg az ételmaradékot el nem távolítjuk.