Pszichológia

A pszichológia egy gyakori meghatározása szerint a "lelki élettel, lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány".

Modern napjainkban két alapvető elméleti irányzat ismert. Az öröklődési és a viselkedési, „természetes a nevelésessel szemben” a régi elképzelés szerint.

Az öröklődés pártiak hajlamosak úgy gondolni, hogy az emberi viselkedés öröklődéses és ösztönös. A hírekben gyakran hallani arról, hogy valami tanulmány azt állítja, hogy felfedezték a "genetikai okozóját" annak a hajlamnak, hogy valaki miért republikánus, vagy éppen miért dohányzik. Ez azt a világnézetet táplálja miszerint a legcsekélyebb viselkedésformák is belénk vannak táplálva születésünktől, mint például a függőségre való hajlamosság. Tehát, valamilyen úton örökletes vagy ösztönös.

A viselkedés pártiak szerint azonban az embert a környezete formálja és így szabályozás terméke. Ezért az ember cselekedeteinek forrását, tapasztalatai vagy pedig a tanult felfogás szerint előidézett gondolatmenet táplálja. Tehát, a cselekevés-hit mechanizmus tanulásból ered, nem pedig örökletes vagy ösztönös.

Melyik fontosabb? Nyilvánvaló hogy mindkettő fontos bizonyos szempontból. A szaporodás és a túlélés iránti érdeklődésünk valamilyen formában genetikai, mivel összefüggésben van a fennmaradással. Azonban, az hogy milyen módon tartjuk fenn magunkat az a társadalmi befolyásoltságtól függ. Ha egy személy hiányt szenved, szegénységben nő fel, korlátoltak a munkalehetőségei, hajlamosabb lesz illegális úton fenntartani magát... nem úgy, mint például egy középosztálybeli személy, akinek az alapvető szükségletei fedezve vannak.

Az érme másik oldala, az ha egy személy gazdagságban nő fel egy elit családban, és így a gondolkodása oly módon van formálva, hogy az ő vagyona/osztálya státusz szimbólum, ezért meglehet, hogy gyakran ki fogja használni munkásait vagy illegális tevékenységben vesz részt hogy azonosuljon azzal az öntudattal és társadalmi arroganciával, amit valósnak hisz.

A lényeg az, hogy a környezeti hatások felelősek cselekedeteink 99%-áért, amit minden alapos viselkedési tanulmány időről-időre megerősített. Emberek nem azért lesznek alkoholisták, mert örökletes hajlamuk van rá, hanem szüleik vagy barátaik befolyására. Ha rosszul bánsz egy gyermekkel, nagyon gyakori, hogy felnőve ez a személy is gyerekeket fog bántalmazni. Ahogy a média bizonyos elképzeléseket népszerűsít, ilyen például a terrorizmus, a nyilvánosság úgy van manipulálva, hogy ezt a valóságtól függetlenül igaznak és valódi fenyegetettségnek vegye. A valóság az, hogy folyamatosan fejlődő, sebezhető élőlények vagyunk, amelyek egy bizonyos szintig mélyreható befolyásolás, formálás és változás alatt állnak.

Ezen szint nagy részben a társadalmi/ideológiai azonosulástól függ, amelyek a legtöbbeket úgy manipuláltak, hogy elhiggye azok megváltoztathatatlanságát. Az öntudat e különös állapotánál tehetetlenség jelenik meg, mivel a természetben semmi sem támasztja alá azt a következtetést, hogy bármi, amit ma gondolunk nem lesz elavult a jövőben. Hiszen amiben valamilyen fokon biztosak lehetünk (eddig) az az, hogy a természet minden eleme folyamatosan fejlődik. Világunkban komoly torzulást jelent a fogalmak egy halmazával való azonosulás feddhetetlenségünk megőrzése érdekében, mivel a személy gyengesége, ha bebizonyosodik, hogy az, amit állít helytelen. Ez persze értelmetlen, mivel legtöbben helytelenségük ténye által tanulnak és ettől a körülménytől nem kellene félnünk.

Fritz Pearls mondta egyszer: "Az emberi faj az egyedüli, mely képes arra, hogy saját maga haladását akadályozza." Ez egy fontos megállapítás, mivel hitrendszerünk, amiről azt gondoljuk, hogy tudatunk segítése céljából szükséges fenntartanunk, gyakran az új, változó felfogás és a személyes növekedés útjában áll.

A legmeghatározóbb rendszerek, melyek ezt a bénult helyzetet fenntartják az istenhitű vallás és a pénzügyi rendszer. Az istenhitű vallás egy rögzített világképet népszerűsít, egy hiten alapuló felfogás szerint, ami visszautasítja a logikát és az új információt. A pénzügyi rendszer (minden országban) a munka iránti versengésen, vagyis a pénzért való munkán alapszik. Nagyon egyszerűen, a versenyképesség csakis önzőségen keresztül tartható fenn. Természetesen az önzőség és önközpontúság egy statikus rendszerhez vezet, ami a változást ellenzi, mert az üzlet, a kormány és hasonlók fennmaradását veszélyezteti.

Ez fenntarthatatlan.