Technológia

Amikor rápillantunk a társadalmunk struktúrájára és az uralkodó ideológiákra, akkor nagyon gyakran úgy tekintünk a kormányainkra, politikusainkra és a vállalatokra, mint irányító és serkentő intézményekre, amelyek az életünk minőségéért felelősek. Ez természetesen igaz, de csak egy bizonyos fokig. Az idő múlásával, az emberek egyre több tudást szereztek az őket körülvevő természetről, annak működéséről, és így képesek lettek következtetéseket levonni annak utánzásához.

Ennek eredménye az, amit ma Technológiának nevezünk, ami működésünket tekintve megkülönböztet bennünket a többi élőlénytől. Képesek vagyunk létrehozni és alkotni. Ha nincs kedvünk szennycsatornát tisztítani, akkor készítünk egy gépet a feladat elvégzésére.

Az ipari forradalom elején az emberek többsége gyárakban dolgozott. Napjainkban majdnem minden gyár működésének 90%-a automatizált. Ez a tendencia szükségtelenné tette az emberi munkaerőt és hozzájárult egy hatalmas mesterséges szolgáltatóipar kialakulásához annak érdekében, hogy biztosítsák a pénzért való foglalkoztatottságot.

Ez a minta rávilágít pár érdekes tényre. A gépi automatizálás folyamatosan versenyben van az általános emberi munkaerővel. Ez nem jelenti azt, hogy az embereknek az idő múltával "nem marad semmi dolguk". Éppen ellenkezőleg. Felszabadulunk az olyan tevékenységek elvégzése alól, amik fáradságosak, unalmasak, amit nem akarunk önmagunk elvégezni, több idő jutván olyan dolgokra, amiben kedvünket leljük. Ezek mellett fontos rámutatni arra, hogy a mai társadalom nagyon negatívan látja az emberek viselkedését, tartva azt a hitet, hogy ha az emberek nem lennének rákényszerítve a munkára, akkor csak ülnének lustálkodva, nem téve semmit. Ez egy eléggé abszurd feltevés.

A "szabadidő" fogalma egy monetáris találmány, amely az elnyomó és fasiszta alapú munkáltatói intézmény következménye. A "lustaság", valójában, a rendszer elutasításának egy formája, egy olyan jellemző, amely az elnyomottság és a kényszermunka velejárója.

Egy igazi társadalomban nem választhatnánk szét a munkát és a szabadidőt, mert az emberek csak olyan tevékenységet végeznének, amiről úgy gondolják, hogy hasznos. Vegyük például egy gyermek érdeklődési körét. Egy gyermek nem tudja még a pénz jelentését. Szüksége van-e neki pénzbeli ösztönzésre ahhoz, hogy kimozduljon, alkosson, felfedezzen? Nincs. A saját érdekéből teszi és nem vár semmiféle jutalomra. A társadalmunk legértékesebb hozzájárulói, mint például Galilei, Newton vagy Einstein, pénztől függetlenül folytatták munkájukat. Azért tették, mert akarták. A tett és hozzájárulás volt a jutalmuk.

A pénz nem igazi ösztönöző erő. Ezt gondolni annyi, mint eredendően lustának és megvesztegethetőnek vallani magunkat. A lustaság és a korrupció azon körülmények eredménye, amelyeket a saját szociális rendszerünk hozott létre.

A technológiára visszatérve azt találjuk, hogy az életminőségünk, technológiai szempontból, rengeteget javult a kifejlesztett eszközöknek köszönhetően. A fűnyírón át a műszívig, a technológia életeket ment és csökkenti az unalmas, nehézkes vagy veszélyes tevékenységekre fecsérelt időt. Valójában, eléggé távolról nézve egyértelművé válik, hogy a Technológiai fejlesztés a legfontosabb intézményünk és a kultúránk elsődleges feladata a szociálisan hasznos technológiák (nem pedig fegyverek) kutatása kellene, hogy legyen.

Ugyanakkor, a technológiai fejlődést egy meghatározott gondolati rendszer, gondolatmenet eredményezi, amelyet akár úgy is nevezhetnénk, hogy "A Tudományos Módszer". Carl Sagan úgy fogalmazott, hogy "A társadalom üdvözli a tudomány ajándékait, de elutasítja annak módszereit". Ez nagyon is igaz napjainkban, és amit a közvélemény nem ért az az, hogy a tudomány nem csak egy eszköz, hanem egy közel univerzális működési rendszer, amit a társadalomra is lehet alkalmazni úgy, ahogy azt sokan még csak nem is gondolnák.

Egyértelműnek tűnik, hogy a technológia képes az életvitelünkön javítani és az anyagi valóságban a legnagyobb felszabadító szerepét viseli. Miért nem alkalmazzuk hát a módszereit a társadalom teljes egészére? Elkülönített rendszerek esetében a tudományos módszerek jól beváltak és sikeresek, de ezen kívüli, tágabb értelemben vett használatuk eddig még nem igazán történt meg. Az ok régi babonákban keresendő, amelyek a tudomány logikájával szállnak szembe egy dogmatikus, elavult és nagyban romantikus világnézetet támogatva.

Ha lehetőségünk lenne újraépíteni a társadalmat az alapoktól, hogyan tennénk, hogy a lehető leghatékonyabb, legfenntarthatóbb és legemberibb legyen? Ez a mi perspektívánk. Nyilván nem tudunk egy társadalmat felépíteni az alapoktól, de a cél tisztán látható. Ideje félretenni a monetáris aggodalmainkat és határainkat. Gondolkozzunk el a lehetőségeinken, amik adottak számunkra itt a Földön.

Ebből az érdekből jött létre az "Erőforrás-alapú Gazdaság" fogalma. A Venus projekt már évtizedek óta dolgozik ezen a témán, amelynek alapja nagyon egyszerű. Nyilvántartjuk, megőrizzük és maximalizáljuk a bolygónkon rendelkezésre álló erőforrásainkat szabad információ-hozzáféréssel és nyílt technológiai fejlesztéssel karöltve.

Ilyen tekintetben kevés hely marad egyéni értelmezésre és az abból fakadó nézeteltérésekre, mivel a módszer középpontjában egy tudományosan levezetett stratégia áll a társadalom építésére. Onnantól kezdve pedig a rendszer paraméterei különféle lehetőségekként jelennek meg.