Fenntarthatóság

Amikor a fenntarthatóságra gondolunk, gyakran olyan dolgok jutnak eszünkbe, mint a tartósság, időtállóság és természetbarátság. Általánosan fogalmazva, egy tevékenységet vagy gyakorlatot akkor nevezünk fenntarthatónak, ha az figyelemmel van a jövőre, annak épségére. Ugyanakkor, ez a figyelem nem csak a fizikai, anyagi világra vonatkozik, hanem az emberi gondolatvilágra, érintkezésre és a társadalom teljes egészére.

Egy adott tevékenység nem fenntartható, ha kiegyensúlyozatlan negatív hatásai vannak, amely hatások az idő múlásával hátrányosan befolyásolnak egy személyt, társadalmat vagy a környezetet. Ennek iskolapéldája az emberiség olajhasználata, mint energiaforrás. Ez a tevékenység fenntarthatatlannak minősíthető, mivel az olaj nem megújuló erőforrás, ami elégetés útján károsítja a környezetet. Minden tevékenység, amely visszafordíthatatlanul csökkenti az erőforrásokat, vagy hosszú távon környezetszennyezést okoz, az nem fenntartható.

Ha egy vállalat termelése melléktermékként nagy mennyiségű hulladékot eredményez, szennyezi a környezetet, akkor az úgyszintén fenntarthatatlan módon működik, tekintet nélkül arra, hogy mit termel.

Hasonlóan, ha egy termék előállítása közben nem az elérhető legmagasabb színvonalú anyagokat vagy tudást alkalmazzuk, akkor az gyakran a termék minőségromlásával jár, és még több hulladék termeléséhez vezet, amikor az meghibásodik vagy elavul. A jelen profitalapú rendszerünket nézve, a piaci versengés miatt, a legtöbb termék szándékosan gyenge minőségűre van megtervezve. Más szóval, ha két vállalat egy hasonló termék forgalmazásával verseng, akkor a megfizethetőséget szem előtt tartva óvatosan kell megválasztaniuk a használt anyagokat és terveket, ezzel a stratégiával viszont a termékeik minősége csökken a megfizethetőségéért. Ez olyan termékeket eredményez, amelyek hamarabb tönkremennek, mint azok, amelyeket nagyobb gondossággal és a legmagasabb színvonalú anyagokból készítenének. Ez utóbbi, magas minőségű termékeket a mai rendszerünkben nem készítenek két ok miatt: 1) Ha egy vállalat a legjobb ismert technológiát és anyagokat alkalmazná termékei előállításához, akkor elveszítené a versenyelőnyét a magasabb termelési kiadások miatt. 2) Ha a termékeket tartósnak készítenék, akkor az embereknek nem lenne szükségük lecserélni azokat újakra, vagy gyakran frissíteni, javíttatni, rengeteg bevételtől és munkahelytől fosztva meg az ipart, lelassítva a gazdaságot.

A fentiekből látható, hogy a mai gazdasági rendszerünk, definíció szerint, nem fenntartható, mivel nem működik hatékonyan és szükségtelen sokszerűséget, hulladékot és szennyezést eredményez.

Ezzel eljutottunk a nem fenntartható ideológiákhoz.

Egy fenntarthatatlan ideológia arra késztet egy személyt vagy egy csoportot, hogy fenntarthatatlan módszereket alkalmazzanak. Például az, hogy egy gyár gyenge minőségű anyagokat használ fenntarthatatlan termékek előállításához nagy mennyiségű hulladék termelése mellett, valójában egy nagyobb erő eredménye, amelyet monetáris rendszerként vagy profitrendszerként ismerünk. A profitrendszerben nem jár jutalom a fenntarthatóságért, mert versenyen és megújításon alapszik. Ilyen feltételek mellett, a profit előrébb való a fenntarthatóságnál, mert a vállalatok boldogulása a profittól, a profit pedig a kiadások csökkentésétől és a bevételek növelésétől függ. Ebből következik, hogy az ipar minden ágában jelen lévő fenntarthatatlan működés az azt támogató gazdasági ideológia hibáiból ered.

A legtöbben egyetértünk azzal, hogy jobban szeretnénk egy olyan világban élni, amelyben erőforrások kimeríthetetlen készletével rendelkeznénk, és a termékeink a legmegfelelőbb anyagokból készülnének a legnagyobb hatékonyság és tartósság érdekében. Viszont ezek az elképzelések nem támogatottak a mai monetáris rendszerünkben. Ami támogatott, az a szűkösség. A szűkösség és a tervezett elavulás támogatottak rövid távon, mert profitot termelnek, és munkahelyeket teremtenek. Sajnos, e rövid távú jutalom ára hosszú távon a pusztulás. A szabad kereskedelmi rendszer, együtt más alcsoportokkal, mint például a kommunizmus, szocializmus és a fasizmus, egy fenntarthatatlan ideológia, mert magában foglalja a környezet és a társadalom kihasználására való hajlamot. Pontosabban, egy világ, amely saját magával verseng erőforrásokért, munkahelyekért és a túlélésért, eredendően fenntarthatatlan, mert hiányzik belőle a külső tudatosság, a lelkiismeretesség.

Tehát akkor, mi is egy fenntartható ideológia?

Ez a kérdés mindig új válaszokat fog eredményezni, ahogyan az emberi fejlődés tovább halad, viszont napjainkban találunk egy elképzelést, amit úgy nevezünk, hogy a „tudományos módszer”. Egyszerűen fogalmazva, a tudományos módszer egy olyan vizsgálati folyamat, amely a legmodernebb tanulási módszerekkel, mérésekkel, kísérletezésekkel és tesztekkel dolgozik azon, hogy bemutassa ötletek és megoldások hatékonyságát egy adott probléma esetében. Vegyünk például egy autót. Ha nem indul az autónk, akkor logikus gondolatmenettel próbáljuk megtalálni a probléma okát. A logika irányítja a figyelmünket, kezdve valószínűleg azzal, hogy megnézzük, mennyi üzemanyag van a tankban, tovább haladva a gyújtási rendszerre, stb. Így alkalmazzuk a tudományos módszert problémák megoldására. Egy nem tudományos módszert „értelmetlennek” tekintenénk egy hasonló esetben. Például, ha nem indul az autó, akkor értelmetlen lenne a gumiabroncsokat nézegetni, mert valószínűleg azoknak semmi közük a problémához.

Sajnos, ahogyan napjainkban közelítjük meg a társadalom működését, az nagyban nélkülöz bármiféle logikát vagy módszertant és inkább hagyományokon, babonákon és elavult módszereken alapul. Egy tudományos megközelítés, logikát és okfejtést alkalmazva társadalmi kérdések felbecsülésére és megválaszolására, természetes módon vezetne a fenntarthatósághoz, mivel ilyen módszerrel semmit sem lehet kihagyni vagy elkülöníteni. Más szavakkal, itt az ideje hogy a múlt ideológiái és rendszerei által ránk erőltetett szemellenzőt eltávolítsuk, és kezdjünk el végre széleskörűen és a lehető legelfogulatlanabbul tekinteni a világra. A tudomány az egyetlen olyan médium, ami támogatja ezt a fajta megközelítést, és amelynek ajándékai kétség kívül bizonyítják érvényességét. Így hát ideje, hogy magára a társadalomra alkalmazzuk a tudomány módszereit.

Egy gyors tekintet a világban ma használatos megközelítésekre és módszerekre az okfejtés, a logika és a tudomány hiányát tükrözi. Gazdaságunk felépítése olyan kereskedelmi médiumokra és értékekre épül, amelyeknek nem sok közük van az igazi erőforrásokhoz vagy a valósághoz. A vallás olyan világnézetet hirdet, amely már régen felül lett bírálva fejlődő tudományos ismeretek által. Foglalkoztatási rendszerünk úgy van beállítva, hogy az embereknek „dolgozniuk” kell ahhoz, hogy a megélhetésükhöz szükséges pénzt megkeressék, mialatt ezen munkák többségének tényleges társadalmi hozzájárulása megkérdőjelezhető. Ez azt is bizonyítja, hogy a „munkák” többsége csak azért létezik, hogy az embereket „valamivel” elfoglalják, azért hogy a gazdasági rendszer fennmaradhasson. Ez az emberi életek pazarlása.

Mai társadalmi létesítményeink több szempontból nézve is fenntarthatatlanok. Összefoglalva, életünk a Földön olyan alapfeltevésre kell hogy épüljön, melyen keresztül módszereink kapcsolódnak. Ez a hipotézis minél tapasztalatibb kell hogy legyen, és nem szabad személyes véleményeken vagy nagyvonalú előrejelzéseken alapulnia. Tudományos szemszögből nézve láthatjuk, hogy az erőforrások és az emberi zsenialitás a legértékesebbek. Valójában, a legfontosabb kérdés az emberi intelligencia és tudatosság illetve bolygónk erőforrásainak gondos kezelése. Minden más erre épül. Ezért, el kell kezdenünk egy olyan megközelítésen dolgozni, amely nagy hangsúlyt fektet az oktatásra, a technológiára és az erőforrások kezelésére.

Ez a célja a Venus Projektnek és a Zeitgeist Mozgalomnak. Amíg ezt nem tesszük meg, addig a fenntarthatóságunk veszélyben van.